Kiemelt kép: A kisoroszi szigetcsúcs bejárata (Fotó: Dedák Dalma)
A méltán népszerű kisoroszi szigetcsúcs természetvédelmi helyzete rendeződni látszik. A WWF Magyarország blogján tártuk fel azokat a jogalkotási problémákat, melyek a kisoroszi szigetcsúcs természetvédelmi helyzetét bizonytalanná tették, és ezekre reagálva dr. Nagy István agrárminiszter leállította a szigetorra tervezett strandfejlesztést, egyúttal ígéretet is tett a természetvédelmi oltalom helyreállítására. Az ügy nagy figyelmet kapott, máig érvek és ellenérvek csapnak össze a fejlesztési tervek ellen és mellett. Most megkíséreljük összefoglalni mindazokat a szakmai problémákat, amelyek a strandfejlesztés leállításához vezettek és kitekintünk a jövőbeni lehetőségekre.
Kisoroszi kincsei
Kisoroszi a Szentendrei-sziget északi csücskében fekvő festői zsákfalu. Szépségét a Dunakanyar hegyeinek páratlan panorámája, a folyó közelsége, természeti értékekben gazdag gyepei és ártéri erdői mellett az ófalu tradicionális oromfalas homlokzatú parasztházainak képe adja. Kulturális értékei között kiemelhető a híres festő, Ujváry Ignác eredeti állapotban megmaradt műterme. A legnagyobb turisztikai vonzerőt mégis a jellegzetes kavicsos partú szigetcsúcs jelenti, ahová nyáron ezrével özönlenek a turisták és kempingezők. Van mindezen kívül Kisoroszinak egy láthatatlan, de annál fontosabb kincse: Magyarország legnagyobb felszín alatti ívóvízbázisa fekszik a falu alatt, a mélyben.
A falu romantikáját adja továbbá elszigeteltsége, mely a település agglomerációs fekvése ellenére is békét és nyugalmat nyújt a helyiek számára – már amikor éppen nem az autós turistaforgalom keseríti a helyiek életét. Kisoroszi ugyanis nem csak egy üdülőtelepülés, ami nyáron telik meg élettel, a falu állandó lakosai erős helyi közösséget alkotnak. Manapság ez is egy óriási, védendő kincs.
Helyreáll a szigetcsúcs védelme
Kisoroszi védelme nem csupán helyi ügy. A falu értékei nemzetünk számára is kiemelkedően értékes kincsek. Megőrzésük a jelen és jövő generációk számára mindnyájunk feladata, így nem csoda, hogy az ilyen területeken számos jogszabály biztosítja, hogy a különböző fejlesztések hozzájáruljanak vagy legalábbis ne ártsanak nemzeti jelentőségű kincseinknek. Csakhogy Kisoroszi esetében éppen a legvonzóbb turisztikai célpont, a szigetcsúcs természetvédelmi oltalma szenvedett csorbát részben a Duna–Ipoly Nemzeti Park létesítéséről szóló miniszteri rendelet kialakítása során vétett adminisztrációs hiba, részben a helyi védettség megújításának elmulasztása miatt. Ezekről a problémákról a WWF blogon részletes elemzésben hívtuk fel a figyelmet – és ahogyan fent említettük, az Agrárminisztérium gyorsan és szakszerűen intézkedett is a szigetcsúcsi ingatlanok természetvédelmi oltalmának helyreállítása érdeklében.
Értelemszerűen azonban nem csak a jogalkotási hiányosságok vezettek ahhoz, hogy több mint 6000 ember tiltakozásával elinduljon egy helyi mozgalom a szigetcsúcs védelmének helyreállítása érdekében.
Az elszigeteltség áldás vagy átok?
Nem könnyű egy aprócska zsákfalu élete. A Duna-ágak ölelésében lévő település elszigeteltsége egyszerre áldás és átok. A helyiek számára sem egyszerű a közlekedés: a mindennapos dugók miatt a munkába járás nehézkes, és az esti kulturális programokról, szórakozóhelyekről gyakorlatilag lehetetlen tömegközlekedéssel hazautazni a faluba. Ugyanakkor az elszigeteltség viszonylagos nyugalmat is ad, hiszen minél nehezebben közelíthető meg a falu, annál kevésbé van kitéve az agglomerációt érő nyomasztó terheléseknek, de vélhetően a strandolni vágyó budapestiek közül sem vállalják sokan az utazással járó kellemetlenségeket.
A szigetcsúcs azonban még így is túlterhelt. Érthető, hogy a szűk utcás, alig 1000 lelkes falu nehezen viseli a nyári napokon akár napi 1200 főt is meghaladó turistaáradatot. A Dunakanyar a tavaszi jó időtől az őszi fagyokig egyébként is rendkívül népszerű a kirándulók körében, ezért egyes Duna-parti településeken a vendéglátósok a saját kezükbe vették a problémát, és kreatív megoldásokkal próbálják csökkenteni legalább az autós forgalmat, például ingyen itallal kedveskednek a busszal vagy vonattal érkezőknek. Kisorosziban azonban az ilyen megoldásokat is nehéz alkalmazni. A tömegközlekedési lehetőségek finoman szólva sem ideálisak. Bár Budapestről és Szentendréről viszonylag gyakran közlekednek buszok, amelyek érintik a szentgyörgypusztai révet, ahonnan napközben óránként induló hajóval lehet megközelíteni a falut, a budapesti turisták zöme az átszállásokat igénylő HÉV-ezés, buszozás és hajózás helyett inkább az autót választja. Ahhoz azonban, hogy a népszerű szigetcsúcsot megközelítsék, mindenképpen át kell utazni a kis falun, aminek régi parasztházai megsínylik a nagy forgalmat, nem is beszélve a lakosok nyugalmáról.
A hidak összekötnek, de a korábbinál is nagyobb turistaforgalmat generálnak
Az autós forgalom csökkentéséhez logikus, hogy az alternatív közlekedési lehetőségeket fejleszteni kellene, ezért Kisorosziban is sokan megörültek pár éve a hírnek, hogy a falu európai uniós forrásból egy gyalogos-kerékpáros hidat kap, ami Dunabogdányt Kisoroszival összekötve kiváltaná a révet. Csakhogy a híd nem elsősorban a Szentendrei-szigeten élő emberek kényelme érdekében készülne, hanem az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpáros útvonal forgalmát terelné a Szentendrei-szigetre. Ráadásul a híd engedélyezési eljárása során választani kellett, hogy a falu természeti értékeit, a hangulatos Rév utcát, vagy a dunabogdányi ivóvízbázist áldozzák fel a kerékpáros turisták érdekében. A fejlesztők – a jelentős környezetvédelmi ellenérvek dacára – az utóbbi mellett döntöttek.
Kérdéses ugyanakkor, hogy a tervezett híd csökkenti-e az autók számát? Sokkal valószínűbb, hogy inkább egy olyan nemzetközi kerékpárosforgalmat terel a faluba, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző, új típusú forgalommal színesítve a falu turizmusának sokféleségét, és csökkentené az elszigeteltség adta viszonylagos nyugalmat.
Mindemellett egyértelműen növelni fogja a Szentendrei-sziget forgalmát egy másik tervezés alatt álló híd is. Utóbbi Vác irányából tárja fel a szigetet – elsősorban az autósok számára.
Kevesebb turistát kértek, turisztikai fejlesztést kaptak
Könnyen belátható, hogy Kisoroszi mindennapjait alapjaiban meg fogják változtatni a közlekedési fejlesztések, ezért a faluban tervezett turisztikai célú beavatkozásokat a lehető legnagyobb körültekintéssel kellett volna megtervezni. Az új hidak ígérete a jelenleginél jóval nagyobb potenciális látogatószámot is jelent, amire alaposan fel kell készülni.
A falu lakói egy dologban egyetértenek: a szigetorr turistaforgalma a nyári szezonban – hidak nélkül is – elérte azt a szintet, ami már nem növelhető tovább. Kisoroszinak választania kellett: vagy kiszolgálják a strandolni és kempingezni vágyók igényeit, vagy korlátozó intézkedéseket vezetnek be.
A problémákra reagálva 2019-ben megszületett egy fejlesztési koncepció, ami az előbbi választás mellett tette le a voksát, vagyis mintegy belenyugodva a falura nehezedő terhelésbe, a szigetcsúcsra özönlő turisták kiszolgálásával, infrastruktúra építésével kívánta kiszolgálni a tömegeket. Ennek része volt a mostanában sokat bírált strandfejlesztés, de olyan elemek is találhatók az anyagban, mint a tervezett híd kapcsán említett Eurovelo 6 nemzetközi bicikliút forgalmát a szigetcsúcsra vezető kerékpársáv létesítése, valamint számos parkoló, amiből jutott egy a település bejáratához és egy a falu központjába, a Hősök terére is.
A Kisoroszi elejére tervezett parkoló sokak szerint hiánypótló fejlesztés lenne, mivel ez – más közlekedést korlátozó intézkedésekkel kiegészítve – érdemben hozzájárulna a belterületen áthaladó autós forgalom csillapításához. Csakhogy a tervezés során nem vették figyelembe a vízbázisvédelmi szempontokat. A koncepció megvalósíthatósági tanulmánya ugyanis nem vizsgálta, hogy a falu kelet-délkeleti részén a szigetcsúcsnál is szigorúbb vízbázisvédelmi korlátozások vannak érvényben, így Magyarország legnagyobb felszín alatti ivóvízkészletének megóvása érdekében számos biztonsági intézkedéssel kell tervezni a beruházásokat ezen a területen. Ilyen előírás például, hogy kizárólag aszfalttal vagy más hasonló vízzáró anyaggal burkolt parkoló létesítése engedélyezhető. Egy ilyen parkoló létrehozásának költségei igen magasra rúgnak, ezért ez a fejlesztési elem el lett napolva, és a strandfejlesztés csak a szigetcsúcsra fókuszált.
A megosztott falu
A tervek óriási vitát váltottak ki a faluban, ugyanis könnyen belátható, hogy a kerékpáros és autós turisták, valamint a strandolni, kempingezni vágyók igényeit kiszolgáló létesítmények tervezésekor mondhatni kiöntötték a fürdővízzel a gyereket, vagyis nem a lakosokat zavaró, környezetterhelő túlturizmus problémáját kezelték, hanem a tömegturizmus szolgálatába állították a falut. Érthető, hogy sokan az egész koncepciót úgy értelmezték, hogy elhibázott fejlődési pályára állítja Kisoroszit, azonban a tervekkel szemben megfogalmazott konstruktív lakossági vélemények és alternatív fejlesztési javaslatok egyike sem épült be a további tervezésbe.
Végül a teljes koncepcióból csupán a strandfejlesztésre sikerült támogatást szereznie a falunak, ami a sok vitát kiváltó aszfaltút mellett három helyen – többek között a sziget csúcsához igen közelre – tervezett szaniterkonténereket és zuhanyzók, öltözők és „cuccmegőrző” mellett az ártéri erdő egy részének kempinggé alakítását – lakókocsihelyek, sátorhelyek kialakítása az aljnövényzet és cserjeszint gyérítésével – foglalta magában, valamint az ezek üzemeltetéséhez szükséges elektromos áram, csatornarendszer és vízvezeték-hálózat kiépítését. A falut érő, tömeges turizmusból származó terheléseket érdemben kezelő intézkedések sehol sem olvashatók a tervekben, holott az önkormányzat weboldaláról letölthető dokumentumok szerint a „fejlesztés megvalósításánál fontos szempont, hogy a túlturizmus (overtourism) kedvezőtlen hatásától a települést és lakosait megóvja”.
Élményígéret fokozása
A „borzasztó állapotok” ellenére a szigetcsúcs népszerűsége vitathatatlanul nő a strandolni és kempingezni vágyók körében, bár a kb. 18 hektáros területen csupán két helyen található ivóvíz és árnyékszék. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy a terület olyan célközönséget vonz, akik számára a fő turisztikai attrakció maga a természetes környezet. Hiszen a nomád sátorozók nem panaszkodnak, hogy a komfortot maguknak kell megteremteni, és a strandolók sem fanyalognak, hogyha egy kiadós úszást követően elmarad az alapos tusfürdős zuhanyzás. Ezzel együtt a szanitáció hiánya meglátszik a területen, sokan a természetközeli ártéri erdőben végzik a dolgukat, ami napi 1000 fő fölötti látogatószám esetén már tény, hogy egészségtelen, vagy legalábbis zavaró, undort keltő állapotokat teremt. A terület élővilága számára azonban sokkal inkább a turisták taposása, hangoskodása, szemetelése és a teljesen szabályozatlan tűzifavágás jelent olyan terhelő hatást, ami az ártéri erdő degradációját, az állatvilág jelentős zavarását okozza.
Öröm az ürömben, hogy az infrastruktúra hiánya minden bizonnyal elveszi a kedvét a magasabb komfortigényű strandolóknak, hiszen sokan nem kedvelik az ilyen nomád körülményeket. Valószínűleg a magasabb komfortigényű célcsoport volt az, akik számára a Kisoroszi strand vonzerejét szerette volna növelni a kormány, mikor határozatában a „Duna-parti szabadvízi strandok egységes, élményígéretet fokozó fejlesztése” mellett tette le a voksát és biztosított először 300, majd később 370 millió forintot a kisoroszi strandfejlesztésre. A koncepció azonban vélhetően nem volt teljesen átgondolt, ugyanis az újabb és újabb típusú turizmus kiszolgálásával borítékolható a forgalomnövekedés…
Hatásvizsgálatok és ellentmondások
A strandfejlesztés ellentmondásaira a környezetvédelmi engedélyezésekor beadott előzetes hatásvizsgálati dokumentumok is rámutattak, mivel már ezekből is világossá vált, hogy a turistaforgalom terhelése érdemben nem fog csökkenni, hanem éppen, hogy többen látogatják majd a szigetcsúcsot. Természetesen bizonyos turisztikai terhelések csökkenhettek volna a beruházás megvalósulásakor, például az új WC-k nagy valószínűséggel csökkentették volna a szabadtéri székletürítési kedvet, azonban cserébe az infrastruktúra fejlesztése, működtetése, a szaniterkonténerek mozgatása és úgy általánosságban a szigetcsúcsi természetes élőhelyek alárendelése a strand- és kempingfunkcióknak növelte volna a természetes élőhelyek terhelését, és jelentősen megváltoztatta volna a terület jellegét.
A természet védelméről szóló törvény számos korlátozást tartalmaz védett természeti területekre. A jogszabály többek között tiltja a védett természeti terület állapotának és jellegének természetvédelmi célokkal ellentétes megváltoztatását, nem engedi olyan nyomvonalas létesítmények, berendezések elhelyezését, amely veszélyezteti a terület jellegét, állapotát, illetve megbontja a tájképi egységét. A védetté nyilvánítás során történt adminisztrációs problémák miatt a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a természetvédelmi hatóság a strandfejlesztés környezetvédelmi engedélyezése során nem tudta ezeket a korlátozásokat érvényesíteni a szigetcsúcson.
Mindazokból a hatásvizsgálati dokumentumokból, amelyek mindezidáig hozzáférhetőek voltak a nyilvánosság számára, kiolvasható, hogy strandfejlesztés szigetspiccre gyakorolt közvetlen hatásait ugyan megvizsgálták – vagyis például azt tudjuk, hogy mekkora területet foglal egy „cuccmegőrző”, vagy hogy csak ideiglenes zajterhelést gyakorol az élővilágra maga az építkezés –, azt azonban nem elemezték a dokumentumokban, hogy a várhatóan növekvő turizmus, illetve a fejlesztések folytán elhúzódó turistaszezon hosszú távon milyen hatást gyakorol az élővilágra, de az olyan kérdések is nyitva maradtak, melyek például a konténerek mozgatásának módjára vonatkoztak.
Vitatható megoldás az is, hogy a strandfejlesztés környezetvédelmi engedélyét részletekben adták be, külön az útépítésre, külön a konténerek, lakókocsihelyek és közművek kihelyezésére, holott ezek együttesen gyakorolnak hatást a környezetre. Szükség lett volna továbbá az olyan, már folyamatban lévő építkezések várható hatásaival is kalkulálni, mint az Eurovelo 6 kerékpároshíd, mivel ilyen vizsgálatok esetében mindig szem előtt kell tartani, hogy az azonos területen, egyidőben folytatott, illetve egyszerre üzemeltetett beruházások és tevékenységek hatásai összeadódnak. Mindez nem igényelt volna újabb drága vizsgálatokat, hiszen a strandfejlesztés engedélyezésekor az útépítés és a kerékpároshíd már megkapta a környezetvédelmi engedélyét, így ezekre a beruházásokra már régen elkészültek a hatásvizsgálatok, tehát csak a kész dokumentumokban szereplő eredményeket kellett volna elemezni az összeadódó környezetterhelések vizsgálata érdekében.
Változtatni kell a szemléleten
A kisoroszi szigetcsúcs természetvédelmi oltalmának helyreállításával lehetőség nyílik a korábbi engedélyek felülvizsgálatára, az ország érdeklődését kiváltó ügy pedig talán lehetőséget ad arra, hogy új fejezet nyíljon a település életében is. Nem vitás, hogy Kisoroszira ráfér a fejlesztés, és bizakodásra ad okot, hogy kormánypárti és ellenzéki egyetértés van abban, hogy a terület természeti értékeit szem előtt tartó módon legyenek kezelve a települést érintő túlturizmus problémái. A beruházás leállítására ezért nem veszteségként, hanem lehetőségként kell tekinteniük a kisorosziaknak, hiszen itt a lehetőség, hogy a korábbi hibákból okulva, a közösséget érdemben bevonva alakítsanak ki olyan terveket, amelyek a környezet- és természetvédelmi közérdeket, nemzeti jelentőségű kincseink megóvását és a falu nyugalmát egyaránt szem előtt tartva segítik a turistákat abban, hogy élvezzék és megismerjék a Szentendrei-sziget északi csücskében található megannyi értéket.
Ehhez azonban változtatni kell azon a szemléleten, hogy a szigetcsúcsra potenciális hasznot hajtó beruházási célterületként, az ártéri erdő gyep- és cserjeszintjére sátorozást akadályozó bozótként, a kavicsos Duna-partra kizárólag strandként tekintünk. Számos szépen kiépített strand, közművesített kemping található a Szentendrei-szigeten és környezetében, kisoroszi szigetorrból azonban csak egy van. Vigyázzunk rá.
