Habár a Trónok harca sorozatnak jó pár éve vége, és éppen a rekkenő hőség ellen próbálunk valahogy védekezni, a „winter is coming” szállóigét manapság bizonyára sokan felemlegették az országban. Az ukrajnai háború okán eleve tapasztalható volt, hogy sok háztartás szeretné függetleníteni magát a földgáz-felhasználástól, de ennek igazi löketet a rezsicsökkentés részbeni eltörlése adott. A médiát hirtelen elárasztották az energetikai tanácsok, és aki tehette, bespájzolt szilárd tüzelőből is – olyannyira, hogy a tűzifa után már szenet is alig lehet kapni. Ezek mögött gazdasági és ellátásbiztonsági érvek álltak, azonban fontos látni az egyes lehetőségek környezetvédelmi hatását is, mert a kettő hosszú távon összefügg.

Először is fontos tisztázni, hogy miért kellene a környezeti szempontoknak is érvényesülnie, amikor egy családi ház fűtéséről beszélünk? A válasz egyszerű: mert nagyon sokat számít. Ennek megértéséhez egy kis gyorstalpaló az ökológiai lábnyomról. Ez a mutató fejezi ki, hogy mennyi erőforrást használunk fel egy évben ahhoz képest, amennyit ennyi idő alatt a Föld újra tud termelni. Vagyis a mérleg egyik nyelvén az erőforrások számszerűsítése van, aminek van egy egységes mértékegysége – ez a globális hektár. A másik nyelvén pedig a Föld biokapacitása – vagyis a termékeny területek nagysága –, természetesen ez is súlyozva. Az ökológiai lábnyomot tekinthetjük a fenntarthatóság legalapvetőbb mérőszámának: nem azt mutatja ki, hogy milyen mértékben változtatjuk az éghajlatunkat vagy pusztítjuk el a természetes ökoszisztémákat, viszont arra kiváló, hogy számot adjon arról, hogy milyen mértékben használjuk túl az erőforrásainkat. Sajnos ennek mértéke elkeserítő, a mérleg majdhogynem felborul: globális szinten úgy élünk, mintha 1,75 Föld állna rendelkezésünkre. Ha ezt időarányosan nézzük, akkor idén éppen most, július 28-án lépjük túl a Föld eltartóképességét: innentől kezdve az év hátralévő részében a Föld elraktározott, megújulni nem képes erőforrásait használjuk fel. Ez az érték Magyarország esetében még drámaibb: a legfrissebb adatok szerint, ha minden ember úgy élne a Földön, mint egy átlagos magyar, akkor 2,44 Földre lenne szükség.

Ez a léptékű túlfogyasztás elsősorban az energiafogyasztásunkkal függ össze. Az ökológiai lábnyomunk közel kétharmadát a fosszilis energiák felhasználása jelenti. Ez a lábnyom módszertanában erdőterületként jelenik meg, ami képes elnyelni az éves kibocsátásunkat: a gond az, hogy a valóságban ez nem létezik, pontosabban messze nincs annyi erdőterület a Földön, ami ezt meg tudná tenni. Így lehetséges az, hogy most már több mint 50 éve túlfogyaszt az emberiség, ráadásul egyre nagyobb mértékben.

De hogyan tudnánk újra fenntarthatóbb irányba alakítani a lábnyomunkat? Térjünk vissza a családi házak fűtésére. A meleg víz előállításával együtt ez az egyéni lábnyom több mint egyötödét teszi ki egy átlag magyar esetében. Ha pedig egy háztartás energiafelhasználását nézzük, a teljes fogyasztás 80%-át teszi ki. Ezért nagyon nem mindegy, hogyha fűtési rendszerünk korszerűsítésén gondolkodunk, akkor hogyan döntünk.

Ennek megértéséhez nézzünk egy átlagos magyar családot, akik egy 110 m²-es, szigeteletlen családi házban élnek, a központi fűtést egy hagyományos gázkazán látja el, a meleg vizet pedig bojler biztosítja. Eddigi átlagos havi gázfogyasztásuk 200 m³ körül alakult, vagyis az új árszabályozás szerint jelentősen megnőne a gázszámlájuk.

Nézzük, hogy milyen lehetőségek jöhetnek szóba a korszerűsítés terén, és ezek mekkora lábnyomcsökkentést eredményezhetnek a jelenlegi állapothoz képest. A beruházások költségvonzatát nem tárgyaljuk, de ahogy a mostani energiaválság is rámutat, egy biztos a jövőre nézve: minél inkább csökkenteni tudjuk a felhasználásunkat, annál inkább védetté tudjuk magunkat tenni a külső tényezőkkel szemben.

1. Váltás kondenzációs gázkazánra. Habár több tényezőtől függ, hogy mennyit tudunk spórolni, átlagosan egy régebbi, nyílt égésű gázkazánhoz képest 30%-os csökkenés érhető el. Mivel a kombi kazán meleg vizet is elő tud állítani, és a földgázhoz fajlagosan kisebb kibocsátás kapcsolódik, mint a villamos energiával működő bojlerhez, ezért a meleg víz előállításának lábnyoma is valamelyest csökken. Így egy szimpla kazáncserével 30%-kal tudjuk csökkenteni a fűtéshez és meleg vízhez kapcsolódó lábnyomunkat. Ugyanakkor nagy hátránya, hogy ezzel „bebetonozzuk” magunkat a következő 1-2 évtizedre, és jobban ki vagyunk téve a jövőbeli esetleges ellátási zavaroknak.
   
   
2. Elektromos fűtés. Hiába jó a hatásfoka, akár 100% körüli is lehet, lábnyom tekintetében nem jelent érdemi csökkenést. A lábnyom kiszámításához az áram kapacitásfaktorának az elmúlt 5 év magyar átlagát vettük (256 g CO₂/kWh). Egy ilyen beruházással, ha napelemmel párosul, papíron jelentősen csökkenhet a kibocsátásunk (a napelemek életciklus alapú kibocsátása kb. 45 g CO₂/kWh), ugyanakkor a valóságban, a fűtési időszakban inkább a hálózati áramot használjuk.
   
   
3. Hőszivattyús fűtés. Egy levegő-vizes hőszivattyú – ami az elektromos áram mellett a környezet hőjét is hasznosítja – jóságfoka alsó hangon is 3-as. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyharmad villamos energiát használ fel az egész fűtési szezont nézve a hagyományos elektromos fűtéssel szemben – ráadásul a melegvíz-előállítás is ráköthető. Ezzel a lábnyomcsökkentés már jelentős, 70%-os is lehet.
   
   
4. Fatüzelés. Az ökológiai lábnyom módszertana ebben az esetben az erdők folyónövekményéből indul ki, vagyis hány m³ „plusz” fa keletkezik egy hektáron. Ez Magyarországon kb. 3,4 m³/ha. Ha a család a gázkazánt egy jó hatásfokú, faelgázosító kazánra váltja át, és már legalább fél éve szárított fát használ, a lábnyoma így is több, mint a másfélszeresére növekszik. E mellett természetesen számos előnye is van, főleg ellátásbiztonság szempontjából, de jó néhány fenntarthatósági kérdést is felvet – ezzel bővebben foglalkozunk a LIFE BIO-BALANCE projektünk keretén belül.
   
   
5. Vegyes tüzelésű kazán szénnel. A lehető legrosszabb megoldás, mivel a szén egységnyi kibocsátása a gáztüzelés duplája, ráadásul egy új vegyes tüzelésű kazán hatásfoka kb. 80%-os, és akkor a súlyos kén-dioxid és szálló por kibocsátásáról még nem is beszéltünk.
   
   
6. Szigetelés. Végül pedig a jolly joker, a hőigény csökkentése. Nagyon változó, hogy mennyivel csökkenthető egy épület energiafelhasználása, mi a példánkban azt feltételeztük, hogy a jelenlegi kb. 235 kWh/m2/év primer energiafelhasználás 80-ra csökken, ez az MNB zöld hitel felvételének a kritériuma. Egy ilyen fokú csökkentés természetesen magában foglalja a fűtés korszerűsítését is. Fontos megemlíteni, hogy ennek a megoldásnak számos pozitív hozadéka van, hiszen növekszik a komfortérzet, csökken a nyári felmelegedés, ráadásul a szigeteléssel a ház értéke is jelentősen nőni fog.
   
   

Összegezve, energiafüggetlenedés és a környezet szempontjából is a legjobb megoldás a hőszivattyú. Ha ez pedig kiegészül egy alapos szigeteléssel és nyílászárócserével, akkor a töredékére tudjuk csökkenteni a háztartási energiafogyasztás ökológiai lábnyomát. Egy ilyen beruházást viszont a legtöbben egyáltalán nem vagy csak szakaszosan engedhetnek meg maguknak. Ezért lenne szükség egy olyan lakossági energiahatékonysági programra, amely mindenkinek segítséget tud nyújtani, a jövedelem függvényében változó támogatási mértékkel. Reménykedve abban, hogy ennek egyszer lesz realitása, érdemes böngészni Fűtési kisokos kiadványunkat, amiben a beruházási tippek mellett azt is összeszedtük, hogy mi az, amit már ma, odafigyeléssel is megtehetünk. Ha pedig érdekel az ökológiai lábnyomod többi komponense, akkor töltsd le a WWF Léptem applikációnkat!

Borítókép: Nagypáli, fotó: Harmat Ádám

fenntarthatóság fűtés Fűtési kisokos fűtéskorszerűsítés Harmat Ádám klímaváltozás klímavédelem ökológiai lábnyom rezsicsökkentés túlfogyasztás túlfogyasztás napja WWF Léptem WWF Magyarország