Az idei év csak még tovább torzítja a régóta tudott statisztikai különbséget?
Az idei évben először az ukrajnai háborús konfliktus következtében ellátásbiztonsági megfontolásból, majd a rezsicsökkentés-csökkentés hatására már gazdasági megfontolásból is egyre nőtt a tűzifakereslet. A tüzelőberendezések piacán tapasztalható hiányból arra lehet következtetni, hogy sokan kezdenek (újra) tűzifával fűteni, amely a hétszeres gázárak mellett gazdasági szempontból is érthető lehet – főleg, hogy 10 m3-ig háztartásonként hatósági áras lett a tűzifa. A nagy keresletre reagálva részben a tűzifarendelettel1 igyekeznek lépést tartani a kínálati oldalon is. Erre a kormányzati kommunikáció szerint van lehetőség, mivel az utóbbi években jellemző 13 millió m3 folyónövedékhez képest a kitermelés jóval alacsonyabb volt, kb. 7,5 millió m3, amelynek jellemzően a fele – vagyis kb. 3,5 millió m3 – energetikai választék, döntő részben tűzifa. Ezzel szemben a nyilvános statisztikák szerint a biomassza felhasználásunk kétszer akkora, mint amennyi biomassza a forrásoldalon rendelkezésre áll.
Ez a statisztikai inkonzisztencia szakmai berkekben már régóta ismert, a REKK már 2009-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai szilárd biomassza-felhasználás sokkal nagyobb, mint a hivatalos energetikai célú fakitermelési választékok és a nettó import összege. Majd 2016-ban ez a különbség már a hivatalos statisztikákban is megjelent, amikor a MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) új módszertan alapján számította ki a lakossági tűzifa-felhasználás mennyiségét. A BIO SCREEN CEE projekt keretén belül a WWF Magyarország a REKK-kel közösen utána ment a különbségek lehetséges okainak, valamint javaslatokat tett annak feloldására. A következőkben bemutatjuk, hogy hogyan keletkeznek a forrás- és felhasználás oldalon az adatok, és kitérünk a lehetséges megoldásokra is.
Hogyan keletkeznek a forrásoldali adatok?
Az erdészeti statisztikák alapja a KSH OSAP programján belüli adatfelvétel, amelyben az erdőtervezett erdőterületen gazdálkodók vesznek részt, a kitermelt mennyiséget pedig különböző ipari fa és energetikai választékok szerint tüntetik fel.
Ezen kívül jelentős lehet az erdészeti adattáron kívüli, nem erdőtervezett területekről származó biomassza is. Az egyetlen hivatalos adat erre vonatkozóan, ami rendelkezésre áll, a Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár, ami további 190 ezer hektár erdősült területet tart nyilván. Innen további, közel fél millió m3 hasznosítható biomasszát feltételeztünk évente. Ehhez még hozzájön az országos viszonylatban elhanyagolható fás szárú energiaültetvények hozama, ami további közel 100 ezer m3. Forrásoldalon jelentős még a mezőgazdasági melléktermékek energetikai felhasználása. Erre vonatkozóan az erőművek bevallási kötelezettsége alapján a MEKH pontos statisztikákat vezet. . A nettó-import nem jelentős, az elérhető elmúlt 5 évben az energetikai faválasztékok importja átlagosan kb. 150 ezer m3 rel haladta meg az ugyanebben a kategóriában történt exportot. . A hatóságoktól beszerezhető forrásoldali kategóriákhoz hozzá tettünk még egy becslést arra vonatkozóan, hogy a fakitermeléskor keletkező fás szárú maradékok és hulladékok jelentős részét a lakosság az erdőkből begyűjti és így az bekerül a háztartások végső felhasználásába.
Hogyan keletkeznek a fogyasztási adatok?
A hazai energiafelhasználás adatait a MEKH állítja össze, így a biomassza-fogyasztás számszerűsítése is az ő feladatuk. Három fő ágazat használ tűzifát és egyéb szilárd biomasszát (pl. szalmát) energia-előállításra: az erőművek és fűtőművek (ún. átalakítási szektor), az ipar, valamint a háztartások. 2019-ben a 86 PJ biomassza-felhasználásból 52 PJ-t a háztartások, 23 PJ-t az átalakítási szektor, 9 PJ-t az ipar fogyasztott el. A felhasznált biomassza több mint 85%-a fásszárú, a maradék egyéb (lágyszárú) növényi anyag és hulladék – a MEKH által közölt kategóriák alapján. Az átalakítási szektorban a teljes körű adatszolgáltatásnak köszönhetően viszonylag kicsi az adatok bizonytalansága, hibák a különböző vagy kevert tüzelőanyagok, hulladékok biomassza arányának meghatározásából adódhatnak. Az ipari és egyéb szektorokban mintavétellel határozza meg a MEKH az adatszolgáltatásra kötelezettek körét. Itt adatbizonytalanság a mintavételes eljárásból, valamint szintén a kevert tüzelőanyagok és hulladékok biomassza-arányának meghatározásából adódhat.
A háztartási szektorban a legnehezebb megfogni, hogy mennyi tűzifa (és egyéb biomassza) fogy, így a MEKH a KSH-val együttműködve becsléssel állapítja meg a lakosság által felhasznált biomassza (tűzifa) mennyiségét. A KSH háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétele (HKÉF) ötévente kiegészül egy energiamodullal, amely célzott kérdésekkel méri fel a háztartások energiafogyasztási szokásait. A MEKH 2016 óta alkalmazott módszertanát sok kritika érte, hiszen a felhasználási oldalról vizsgálva kiderült, hogy lényegesen több biomassza fogy, mint amennyit korábban gondoltunk. Ám a kutatásunk alapján a módszertan megfelel az uniós irányelveknek, ráadásul konzervatív becslést alkalmaz, és a végső lakossági tűzifa-felhasználásra vonatkozó érték a MEKH-nél rendelkezésre álló egyéb adatokkal összevetve, épületenergetikai számításokkal alátámasztva áll elő. Bizonytalanságra a többi ágazathoz hasonlóan a vegyes és hulladék-alapanyagok besorolása és bevallása, valamint a hazai épületállomány hőigényének becslése adhat okot.
Nem érnek össze az adatok
A fatérfogatban megadott kitermelési adatokat 9 GJ/m3 fűtőértékkel átszámolva 36,86 PJ szilárdbiomassza-kínálatot becsültünk 2019-re. Csak a háztartások fűtési célú biomassza-felhasználása nagyobb tehát, mint a teljes hazai biomassza-kínálat hivatalos adata. És akkor még nem számoltunk az erőművek, fűtőművek és egyéb gazdasági szereplők által felhasznált biomasszával.
Kiegészítve a korábban bemutatott, nem erdőtervezett erdőterületekre vonatkozó becslésekkel is, a legutóbbi elérhető adatokat tartalmazó 2019-es évet nézve 41%-os hiány adódik forrásoldalon az országos energiamérleghez képest.
Sok intézmény között elvész az adat
Véleményünk szerint az erdészeti kitermelési adatok bizonytalanságát, az esetleges alulbecsült illegális kitermelést, a szegény vidéki területeken szükségszerű hulladékégetést egybevetve sem magyarázható a fent említett 40, egyes években akár 50%-os hiány. Nagy előrelépés lenne, ha nem csak becsülni, hanem adatokkal alátámasztani tudnánk a nem erdő besorolású területekről (pl. szántóföldek, legelők, csatornák mellől, kertekből) származó szilárd faanyag mennyiségét, amely a háztartásokban, vagy aprítékként erőművekben hasznosul. A szállítólevelek minden ehhez szükséges adatot tartalmaznak, azonban ezeket a dokumentumokat az EUTR-hatóság (NÉBIH) csupán ellenőrzései során vizsgálja, kötelező adatszolgáltatás nincsen. Pedig a NÉBIH központi szerepet játszhatna a fa és fatermékek kereskedelmének nyomon követésében, ha bevezetnék a kötelező jelentéstételi kötelezettséget.
Egy további szervezet, amely segítséget nyújthatna a hiány feltárásában a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV), amely az Elektronikus Közútiáruforgalom-ellenőrző Rendszer (EKÁER) felügyelete kapcsán nyilvántartást vezet a faanyagszállítmányokról is. Az adatok nem elérhetőek nyilvánosan, és bár adatkérelmünkre kaptunk választ, azok közös értelmezésére a projekt végéig már nem volt lehetőség.
Tehát bár különböző fókusszal működnek, számos hatóság rendelkezik a szilárd biomassza értékláncáról adatokkal, illetve nyomonkövetési, ellenőrzési jogkörökkel: a KSH, a MEKH, az erdészeti hatósóság, az EUTR-hatóság és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Közösen kellene az egyes hatóságoknál rendelkezésre álló információkat összegezni, és a faanyagokra, valamint a biomasszára vonatkozó közös fogalommeghatározásokkal és termékkategóriákkal átlátható információszolgáltatást és nyomonkövetést létrehozni.
Az energetikai célra használt biomassza eredete és fenntarthatósága eddig is sok esetben bizonytalan volt. Az energiapiaci helyzet, és kormányzati nyilatkozatok alapján a tűzifa iránti kereslet ráadásul jelentősen nőhet az elkövetkező időszakban. Fontos lenne pontosan tudni, hogy mennyi tűzifát használunk, és ehhez igazítva dönteni arról, hogy a fák és erdők energetikai alapanyagként vagy a klímaváltozás elleni harcban értékesebbek-e.
A BioScreen CEE projekt keretében készített tanulmány itt olvasható.
Szerzők:
Harmat Ádám, WWF
Szajkó Gabriella, REKK
Varga Katalin, REKK
1 https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A2200294.KOR&dbnum=1
Borítókép – fotó: Budai Ákos