Kevésbé ismert, de nem kevésbé látványos jelenség a tiszavirágzás „kistestvére”, a dunavirágzás. Nem is csoda, hisz a dunavirág csak néhány éve jelent meg újra a hazai Duna-szakaszon, ami egy nagyon jó hír, hiszen ez azt jelzi, hogy a Duna vízminősége javult.
Ma már azonban a visszatelepülő fajoknak újabb, ember által támasztott kihívásokhoz kellene gyorsan alkalmazkodnia. A Duna mentét magas beépítettség jellemzi, ami egészen a vízpartig húzódik, így gyakran kiszorul innen az ártéri élővilág. A vízi fajok kihalási üteme kétszer olyan gyors, mint a szárazföldi társaiké, többek között az árterek nagy részének átalakítása, felszámolása miatt.
Kivilágított épületek, hidak, térkő és aszfalt hirdeti messziről és jól láthatóan az ember jelenlétét. Olyan jól láthatóan, hogy erre a kérészek is figyelmesek lesznek – a dunavirág ugyanis egy a Magyarországon élő 98 kérészfaj közül, külsőre nagyon hasonlít a tiszavirágra, azzal a különbséggel, hogy körülbelül feleakkora méretű. Méretükön túl még abban is eltérnek egymástól, hogy míg a tiszavirág alkonyatig rajzik, a dunavirág sötétedés után teszi ugyanezt.
Szaporodás után a nőstények ún. kompenzációs repüléssel elindulnak folyásiránnyal szemben, hogy petéiket a vízbe ejtsék és ott leljék halálukat. Ez az a pillanat, mikor veszélyeztetetté válnak, ugyanis a hidak és épületek fényei odavonzzák őket, így a folyó helyett a „fénycsapdába” esve elpusztulnak, és a szaporulat a víz helyett az aszfalton végzi.
Dr. Kriska György, az ELTE kutatója évek óta foglalkozik a kérészek kutatásával és annak lehetőségével, hogyan lehetne megoldást találni erre a helyzetre.
Azt kutatta csapatával, hogyan tájékozódik a dunavirág és melyik fajta fényt preferálja. Az eredményekre támaszkodva többször el tudta érni, hogy lekapcsolják bizonyos épületek világítását a kritikus rajzási időszakban, ami többnyire augusztusban zajlik, változó időtartamban. Azt is elérte, hogy erős, kékfényű lámpákat szereljenek a tahi hídhoz annak érdekében, hogy a kérészeket a víz fölött tartsák. A dunavirág kutatásáról és mentési akcióikról egy gyönyörű képekben gazdag, díjnyertes természetfilm is készült.
Idén a kérészek mentését egy új módszerrel is segítették: kivilágított kenukkal eveztek folyásiránnyal szemben Szentendre belvárosának legfényszennyezettebb szakaszán. Az akció nemcsak azt tette lehetővé, hogy a kérészek a víz fölött maradjanak, hanem azt is, hogy folyásiránnyal szemben tudjanak repülni. Az akcióban részt vettek a szigetmonostori kajak-kenu egyesület és a helyi lakosok is.
Este 7-kor gyűltünk össze a szentendrei Duna-parton, ahol Kriska professzor mesélt az érdeklődőknek a dunavirágról, ezután közösen vártuk az alkonyatot.
Sötétedés után nem is kellett soká várni az első kérészhímek megjelenéséig, majd egyre többen és többen lettek. Valaki meg is jegyezte, hogy olyan, mintha havazna. Helyet foglaltunk a kenukban és elindultunk, kis idő múlva pedig megjelentek a hatalmas nőstényrajok, ez már nemcsak havazásra, hanem egyenesen hóviharra emlékeztetett. A lámpák fényeinél hatalmas csóvákban keringtek a dunavirág nőstények akkora tömegben, hogy látni is alig lehetett. Mint később megtudtuk, több milliárdos rajjal találtuk szembe magunkat. Nagyjából egy órát eveztünk a vízen, közben ámulva figyeltük ezt a csodát.
Valószínűleg egyszerűbb (és nem mellesleg takarékosabb) megoldás lenne a parti világítást lekapcsolni erre az időre, de sok helyen közlekedésbiztonsági szempontok miatt nem teszik. Reméljük, a jövőben a dunavirágzás is kap legalább akkora figyelmet, mint a tiszavirág, és nagyobb erőfeszítéssel még többjüket meg tudjuk óvni, hiszen javítják a vízminőséget és bőséges haltáplálékot is nyújtanak. Nekünk pedig az élményt, hogy megfigyelhetjük a násztáncukat egyszer egy évben.
Borítókép – fotó: Samu Andrea